művészek

• Ana Alenso

  Ana Alenso művészeti gyakorlatában az erőforrások korlátozások nélküli kitermelésének (extraktivizmus) történelmi, társadalmi és környezeti hatásaival, a globális nyersanyagpolitikával, valamint a nemesfémek és fosszilis tüzelőanyagok kereskedelmével foglalkozik. Installációi szobrokból, fotókból, hangból és videóból felépülő, többnyire ideiglenes és zártláncú asszemblázsok. Poétikus, indusztriális, ugyanakkor sötéten disztópikus munkáit általában kiterjedt kutatómunka és terepszemle előzi meg. Művészeti rezidenciaprogramokon vett részt a chilei Goethe Intézetben, a svájci Villa Sträuliban és a dortmundi Urbane Künste Ruhrban. Munkái a közelmúltban többek között az alábbi kiállításokon voltak láthatók: Sculpture Garden, Genfi Biennále, Svájc; Streetfight, Museum of Modern Art, Varsó, Lengyelország; Oil. Beauty and Horror in the Petrol Age, Kunstmuseum Wolfsburg, Németország; The Garden Bridge, Brücke Museum; museo de la democracia, NGBK; Terrestrial Assemblage, Floating University, Berlin, Németország. A berlini Universität der Künste művészeti egyetemen szerzett MFA diplomát kontextualizált művészet szakon (2015), illetve a weimari Bauhaus Egyetemen MFA diplomát médiaművészet és design szakon (2012), legelső, BA diplomáját pedig a venezuelai UNEARTE művészeti egyetem Armando Reverón oktatási- és alkotóközpontján szerezte (2004). https://anaalenso.com/

  

  Ana Alenso munkásságának középpontjában a kelet-németországi Érchegység egykori uránbányái állnak. Annak érdekében, hogy geológiai szempontból érthetőbbé váljanak a múlt és napjaink geopolitikai tájai azt vizsgálja, hogy a szovjet-német Wismut bányavállalat és ezek a bányák milyen jelentős szerepet játszottak a hidegháború idején a „nukleáris fölényért” folytatott versenyben.

• Cséfalvay András

  CSÉFALVAY ANDRÁS (1986) pozsonyi képzőművész, digitális történetmesélő, mítoszköltő. Jelenleg a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanít. Festészeti és matematikai tanulmányait követően a fikció hasznosságáról és valóságáról írt disszertációt. A kultúra és a technológia viszonya foglalkoztatja, valamint a világ értelmezése kapcsán a nem domináns hangok meghallgatásának politikai és etikai vonatkozásait vizsgálja. Legutóbbi munkáiban olyan témákkal foglalkozik, mint a csillagászok és az őslakosok viszonya a Mauna Kea vulkánon létesített obszervatórium építése kapcsán, a dinoszauruszok repülése mint a kihalás utáni túlélés technikája, illetve a Plútó bolygó újrakategorizálása. A fiatal vizuális művészek elismerésére létrehozott Oskar Čepan díj nyertese, a The New Centre for Research and Practice tagja, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Digitális Művészeti Platformjának társalapítója.  Kiállított többek között a berlini KunstWerke, a New York-i Art In General, a budapesti Trafó Galéria, a sydney-i Firstdraft és a prágai Karlin Studios intézményeiben. http://www.andrascsefalvay.com/.

  Cséfalvay András a tudomány, a tudás és a hatalom szövevényes világa, valamint a haladásba vetett hitünk iránti érdeklődésétől vezéreltetve egy három felvonásos animációs videóoperát alkotott, amely a bátaapáti tároló földalatti alagútjaiban játszódik. Prométheusz története és Percy Shelley A megszabadított Prométheusz című lírai drámája által inspirált mitológiai alakjai a természet felett gyakorolt uralom iránti vágyunkat firtatják, miközben az atommaghasadástól a fúzió felé törekednek a korlátlan energia utópisztikus horizontjának elérése érdekében.

• Erdei Krisztina és Misota Dániel

  ERDEI KRISZTINA képzőművész Magyarországon, Szegeden született, jelenleg Budapesten él. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos diplomát, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen multimédia művészet szakon doktorált "Harc a történetedért, emlékezetkutatás és kortárs művészet a 21. században" című disszertációjával. Tágabb érdeklődési területe a vizuális kultúra, az interdiszciplináris és együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok. Jellemzően a közösségek összetartó erejével, kapcsolódási lehetőségeivel foglalkozik, azokat a meghatározó karaktereket keresi, melyek alakítják és lehetővé teszik a kollektív fellépést. Erdei jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti doktori iskolájának hallgatója, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és a Magyar Narancs című lap művészeti kritikusa.

  "Erdei Krisztina érzékeny képzőművész, aki elkötelezetten foglalkozik a közösségekkel. Nyitott a különböző médiumokra, de alapvetően a fotográfia terepén mozogva, kritikai megközelítéssel hozza létre sorozatait. Esztétikája keresetlen, ösztönös, sokszor mintha véletlenszerűen jönne létre a kép, miközben valójában komplex rendszereket alakít ki műveiben. Többrétegű munkáiban markáns, ugyanakkor együttérző véleménye a humanista fotográfia alapértékeit idézi, XXI. századi módon újragondolva." (http://krisztinaerdei.com/

  Erdei Krisztina együttműködik DÁNIEL MISOTÁVAL l a SÓ.AGYAG.GRÀNIT művészeti kutatási felkérésen. https://www.instagram.com/daniel_probablement/

  MISOTA DÁNIEL (1992) budapesti filmrendező és médiaművész, munkásságában a filmstílusban rejlő kritikai lehetőségekkel foglalkozik. Miután 2022-ben lediplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, Európa-szerte különböző művészeti, filmes és televíziós projektek operatőreként dolgozott, aminek köszönhetően olyan jelentős együttműködésekben vehetett részt, mint Tasnádi József „La Primavera” című filmje és Talya Feldman „Psithurism” című többcsatornás filminstallációja. Kerényi Mária, 41, 1970. július című diplomafilmjét – amely egy 1970-es évekbeli propagandafilm újrajátszása – a Re:Re – Művészi újrajátszás, az újrajátszás művészete című kiállításon a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban. Jelenleg az emancipációs filmformákról szóló doktori disszertációján dolgozik.

  

  Erdei Krisztina és Misota Dániel munkája a délnyugat-magyarországi Bátaapátit mozgósítja, azt a falut, ahol 2011 óta földalatti radioaktívhulladék-tároló található. A művészek a falubeliekkel közösen készítettek egy részvételi filmet, amely a helyi közösség tagjai által megosztott történetek újrajátszásán keresztül egyaránt idéz fel történelmi és személyes mozzanatokat. A film a mindennapi életet, személyes sorsokat és vágyakat állítja szembe a politikai és gazdasági hatalmak által írott nagy narratívákkal.

  A projekt egyik jelenete a Bátaapáti történetében meghatározó jelentőségű Apponyi családot idézi meg. E nemesi familia nagy területeket birtokolt a környéken, elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak. 1840-ben építették klasszicista épületegyüttesüket a faluban. A kúria az akkori gazdasági élet központja volt. A jelenetben vándorfotográfus készít képet a családról. Apponyi Gézát és családját egy helyi, köztiszteletben álló család játssza el, akiket a kúria helyett Bátaapáti jelenlegi gazdasági központjába, a nukleáris hulladéklerakóba, annak is a legreprezentatívabb termébe, a látogatóközpontba helyeztük át, így teremtve párhuzamot a különböző idősíkok gazdasági folyamatai között.

  

• Nagy Csilla & Süveges Rita

  NAGY CSILLA munkáinak visszatérő témáját képezik az emlékezés módjai, azok a stratégiák, amelyekkel az egyének vagy közösségek megemlékeznek a számukra értékes eseményekről. Számára az emlékezés témája állandó lüktetés a személyes és a globális között. Egyrészt igyekszik megfigyelni szűkebb környezetét és reflektálni rá, de ezzel párhuzamosan tágabb összefüggéseket keres. Az utóbbi években a kerámia iránt érdeklődik, amelyet könnyedén integrál művészi gyakorlatába: konceptuális és kísérletező módon használja az agyagot, ősi technikákat és új módszereket próbál ki.

  Elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat, a Visegrádi Ösztöndíjat és a Római Magyar Akadémia művészeti ösztöndíját. 2018-tól a Selye János Egyetem adjunktusa a szlovákiai Révkomáromban. A szlovákiai Galántán él és dolgozik. https://www.csilla.xyz/
  
  RITA SÜVEGES budapesti képzőművész. Gyakorlata kutatásalapú, performatív tudásmegosztó események keretében közösségekkel dolgozik, a galériatér közegében pedig az installációs médiumok széles skáláját használja. Süveges fő témáinak gyökere az ökológiai- és klímaválság, célja pedig, hogy ezeket a kérdéseket a művészet képzelőerejének segítségével újrapolitizálja és érthetőbbé tegye a társadalom számára. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA programjának hallgatója. Készülő disszertációjában a klímamérnökség és a technooptimizmus paradigmáit kérdőjelezi meg feminista szemszögből.

  Elnyerte a TÓTalJOY-díjat, a Smohay-díjat, a Derkovits-ösztöndíjat, az Új Nemzeti Kivétel ösztöndíjat, a Visegrádi Ösztöndíjat, valamint jelölték a Strabag- és az Esterházy művészeti díjra is.

  Részt vett többek között a Cité des Arts de Paris, az ISCP New York, a Meetfactory Prague, az MQ/Q21 AIR Vienna, a Balatorium és a Künstlerdorf Schöppingen rezidenciaprogramjain. Számos magyarországi egyéni és csoportos kiállítása mellett nemzetközi szinten többek között a koblenzi Ludwig Múzeumban, az Off-Biennále Budapesten és a berlini Collegium Hungaricumban állított ki.

  Társalapítója az xtro realm művészcsoportnak, amely 2017 óta szervez a kortárs gondolkodás antropocentrizmusát kritizáló ökológiai elméletekkel foglalkozó olvasóköröket, kiállításokat és terepgyakorlatokat. Az extrodaesia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz, valamint a Klímaképzelet Reader című kötetek szerkesztője, szerzője és tervezője volt. Süveges az OFF-Biennále Budapest 2021 keretében megrendezett ACLIM! egyik kurátora volt. Emellett 2018 és 2021 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnökségi tagja volt.
  http://www.ritasuveges.com/
  

  

  Nagy Csilla és Süveges Rita a SÓ. AGYAG. GRÁNIT. keretében művészek által vezetett  kirándulást szervezett: részvételi performansszal egybekötött összejövetelre és közösségi gödörégetésre invitálták a közönséget Bodára, Magyarország nagy aktivitású radioaktív hulladékainak végleges elhelyezésére alkalmas tároló lehetséges helyszínére. Az agyag kerámiává alakításának ezt az ősi technikáját alkalmazva a művészek olyan formákat és tárgyakat hoztak létre, amelyeket a radioaktívhulladék-tárolóban végső nyugalomra helyezendő nukleáris fűtőelemek ihlettek. A „nukleáris szemiotika” interdiszciplináris szakterületére támaszkodva azt vizsgálják, hogyan képzelhető el a jövő generációkkal való kommunikáció a radioaktívhulladék-tároló helyéről és mérgező voltáról.

• Sonya Schönberger

  SONYA SCHÖNBERGER Berlinben élő művész. Érdeklődése középpontjában a politikai vagy társadalmi megmozdulások hátterében álló egyéni életrajzi törések állnak. Művészi vizsgálódásainak forrását maguk az emberek képezik, akik életútinterjúkban mesélik el történeteiket. Így hozta létre a munkái alapjául szolgáló archívumok egy részét, de már létező, részben talált archívumokat is becsatornáz a munkáiba. Öt évvel ezelőtt létrehozta a „Berliner Zimmer”-t, egy berlini emberek történeteire épülő hosszú távú videóarchívumot.
  
  www.sonyaschoenberger.de
  www.berliner-zimmer.net

  

  Sonya Schönberger a bányászat és a radioaktív hulladékok tárolásának metszéspontjait kutatja az egykori morslebeni sóbányában, amelyet annak idején NDK alacsony és közepes aktivitású radioaktívhulladék-tárolójává alakítottak át. Munkájában a só sajátosságait az egykori német-német határ közelében fekvő kis falu társadalmi-politikai helyzetével kapcsolja össze.

• Marike Schreiber

  MARIKE SCHREIBER (1982, Neustrelitz) a Mecklenburgi tóvidéken él és dolgozik. 2013-ban diplomázott a lipcsei Hochschule für Grafik und Buchkunst képzőművészet szakán médiaművészet szakirányon, 2017-ben pedig mesterkurzust végzett Helmut Mark professzornál. 2008 és 2019 között a Praline nevű lipcsei művészeti teret vezette, amely a részvételi formátumok és helyspecifikus kiállítások kiindulópontjaként szolgált.
  www.marikeschreiber.de

  

  Marike Schreiber ugyancsak a nukleáris infrastruktúrákat vizsgálja, érdeklődése középpontjában az egykori NDK első reinsbergi atomerőműve – amely egyúttal Németországban az első volt, amelyet teljes egészében leállítottak – és az azt körülvevő stechlini természetvédelmi terület közötti szövevényes viszony áll. A Theodor Fontane német realista költő regényében olvasható leírásról híres Stechlin-tó fontos szerepet játszott az erőmű hűtésében. A tó kiváló vízminőségét és biológiai sokféleségét a 19. század vége óta tanulmányozzák a kutatók.

• Katarina Sevic

  KATARINA ŠEVIĆ újvidéki (Jugoszlávia/Szerbia) születésű művész. A budapesti Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén tanult és jelenleg Berlinben él.

  Művészeti gyakorlatában és formatervezési projektjeiben szövegeket, könyveket, tárgyakat, helyszíneket és archív dokumentumokat mozgósít a bevett kánonok és az uralkodó történelmi narratívák valamint azok tárgyalkotáshoz és a gondolkodáshoz fűződő viszonyának felülvizsgálata és átkeretezése érdekében. Interdiszciplináris gyakorlata során tárgyakat, jelmezeket készít és performanszokat rendez. Különféle együttműködésen alapuló projektekben vett részt, több független budapesti művészeti tér kezdeményezője és alapítója volt, számos könyvet szerkesztett és publikált.https://www.katarinasevic.com/. https://www.katarinasevic.com/

  

  Katarina Šević művészeti és formatervezési kutatása a nukleáris szemiotikával, valamint a nyelv, a jelentés és a fajok közötti kommunikáció határaival foglalkozik. A SALT. CLAY. ROCK. projektben való részvétele kettős természetű: egyfelől ő a projekt arculattervezője, másfelől a kiállításon szereplő művei a nukleáris ügyeket övező érzések és tények összetett egyvelegét tárgyak, minták és performatív kellékek formájában testesítik meg.

• Trapp Dominika

  TRAPP DOMINIKA (1988, Budapest) 2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Művészi gyakorlatára kétirányú érdeklődés jellemző: egyfelől érzékeny festői szemlélete lehetővé teszi az intuíció és az önvizsgálat előtérbe helyezését; másfelől kifelé irányuló érzékenysége elősegíti a közösségek közötti párbeszédet a kollektív önismeret szolgálatában. A közelmúltban részt vett a New York-i Art in General, a bécsi Erste Stiftung és a prágai FUTURA rezidenciaprogramjaiban. 2020-ban egyéni kiállítása volt a budapesti Trafó Galériában és a prágai Karlin Studiosban. 2021-ben részt vett a 14. Balti Triennálén Vilniusban, 2022-ben a Pristinában megrendezett Manifesta 14-en, 2023-ban pedig az írországi EVA International biennálén Limerickben. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola Multimédia-művészet DLA programjának ösztöndíjasa. https://trappdominika.hu/

  

  Trapp Dominika azt vizsgálja, milyen viszony fűzi a dolgozókat a Paksi Atomerőműhöz. Hogyan látják az erőművet és az benne betöltött szerepüket? Álmodnak-e róla? Érzékeny festményeit a munkásokkal folytatott bensőséges beszélgetések ihlették, amelyek során beszélgetőpartnerei megnyíltak az erőművel és az atomenergiával kapcsolatos asszociációikkal, vízióikkal és félelmeikkel kapcsolatban.

• Anna Witt

  ANNA WITT, 1981-ben született Németországban. Bécsben és Berlinben él és dolgozik.

  Művészi gyakorlata performatív, részvételi és politikai. Olyan helyzeteket teremt, amelyek az interperszonális kapcsolatokra és hatalmi struktúrákra, valamint a beszéd és a színészi játék konvencióira reflektálnak. Köztereken járókelőket, vagy konkrétan kiválasztott embereket és csoportokat von be kísérleti jeleneteibe, általában közvetlenül fizikai módon. A feladatok a konkrétan kódolt gesztusok ismételt utánzásától az összetett koreográfiák kidolgozásáig terjednek, és a résztvevőkkel szoros együttműködésben alakulnak ki.

  Az elmúlt évek során számos kiállításon vett részt Ausztriában, Németországban és a nemzetközi színtéren. Munkáit többek között a SEMA Seoul Museum of Art, a bécsi Secession, a MAK-ban megrendezett 1. Bécsi Biennále, a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst, a kölni Ludwig Múzeum, a New York-i Austrian Cultural Forum, a wolfsburgi Kunstmuseum és a MOCA Museum of Contemporary Art Taipei mutatta be, egyéni kiállítási pedig a bécsi Museum Belvedere 21 Contemporary, a St. Gallen-i Kunst Halle Sankt Gallen, a berlini Galerie Tanja Wagner, a stockholmi Marabourparken Museum és a pristinai Stacion – Center for Contemporary Art intézményeiben voltak láthatóak. Részt vett a 13. és 19. Aichi Triennálén; a londoni Lux/ICA Biennial of Moving Images-en; 6. Berlini Kortárs Művészeti Biennálén és az Észak-Olaszországban megrendezett Manifesta 7-en. Emellett elnyerte a 2020-as Outstanding Artist Award-ot; 2018-as Otto Mauer díjat; a lipcsei GfZK 2015-ös Europas Zukunft művészeti díját; a 2013-as BC21 Art Award-ot és a Columbus Art Foundation 2008-as művészeti díját.

  

  Anna Witt a Wendland régióban található Gorlebenben végzett kutatásokat. A falu neve ma már Németország-szerte egyet jelent az atomellenes ellenállással. Performatív és videóalapú munkájában Witt a tiltakozás különböző formáira helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy ezek hogyan vésődnek bele az aktivisták testébe és életrajzába generációkon átívelve, miközben reflektál a szolidaritás megnyilvánulásaira is az atomellenes mozgalomban, illetve arra, hogy a mozgalom milyen hatást gyakorolt a (nyugat)német baloldali tiltakozásokra és politikára.