Erdei Krisztina és Dámiel Masota
Erdei Krisztina képzőművész Magyarországon, Szegeden született, jelenleg Budapesten él. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos diplomát, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen multimédia művészet szakon doktorált "Harc a történetedért, emlékezetkutatás és kortárs művészet a 21. században" című disszertációjával. Tágabb érdeklődési területe a vizuális kultúra, az interdiszciplináris és együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok. Jellemzően a közösségek összetartó erejével, kapcsolódási lehetőségeivel foglalkozik, azokat a meghatározó karaktereket keresi, melyek alakítják és lehetővé teszik a kollektív fellépést. Erdei jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti doktori iskolájának hallgatója, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és a Magyar Narancs című lap művészeti kritikusa.
"Erdei Krisztina érzékeny képzőművész, aki elkötelezetten foglalkozik a közösségekkel. Nyitott a különböző médiumokra, de alapvetően a fotográfia terepén mozogva, kritikai megközelítéssel hozza létre sorozatait. Esztétikája keresetlen, ösztönös, sokszor mintha véletlenszerűen jönne létre a kép, miközben valójában komplex rendszereket alakít ki műveiben. Többrétegű munkáiban markáns, ugyanakkor együttérző véleménye a humanista fotográfia alapértékeit idézi, XXI. századi módon újragondolva." (Csizek Gabriella)
Erdei Krisztina együttműködik Dániel Misotával a SÓ.AGYAG.GRÀNIT művészeti kutatási felkérésen.
Hután innen radioaktívhulladékon túl (munkacím)
Erdei Krisztina és Misota Dániel kutatásalapú művészeti projektje Bátaapátiközösségét szólította meg, hogy a különböző generációk tagjai személyes történeteikkel egészítsék ki a politikai és gazdasági hatalom által generált, hivatalos történetírást. A falu helyzetét rövid jelentek formájában bemutató installáció múlt, jelen és jövő egymásba fonódó rétegeivel foglalkozik és humán, illetve poszthumán kontextust teremt a település határában 2011-ben nyílt nukleáris hulladéktároló számára.
A projekt egyik jelenete a Bátaapáti történetében meghatározó jelentőségű Apponyi családot idézi meg. E nemesi familia nagy területeket birtokolt a környéken, elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak. 1840-ben építették klasszicista épületegyüttesüket a faluban. A kúria az akkori gazdasági élet központja volt. A jelenetben vándorfotográfus készít képet a családról. Apponyi Gézát és családját egy helyi, köztiszteletben álló család játssza el, akiket a kúria helyett Bátaapáti jelenlegi gazdasági központjába, a nukleáris hulladéklerakóba, annak is a legreprezentatívabb termébe, a látogatóközpontba helyeztük át, így teremtve párhuzamot a különböző idősíkok gazdasági folyamatai között.
