Erdei Krisztina és Misota Dániel
ERDEI KRISZTINA képzőművész Magyarországon, Szegeden született, jelenleg Budapesten él. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos diplomát, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen multimédia művészet szakon doktorált "Harc a történetedért, emlékezetkutatás és kortárs művészet a 21. században" című disszertációjával. Tágabb érdeklődési területe a vizuális kultúra, az interdiszciplináris és együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok. Jellemzően a közösségek összetartó erejével, kapcsolódási lehetőségeivel foglalkozik, azokat a meghatározó karaktereket keresi, melyek alakítják és lehetővé teszik a kollektív fellépést. Erdei jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti doktori iskolájának hallgatója, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és a Magyar Narancs című lap művészeti kritikusa.
"Erdei Krisztina érzékeny képzőművész, aki elkötelezetten foglalkozik a közösségekkel. Nyitott a különböző médiumokra, de alapvetően a fotográfia terepén mozogva, kritikai megközelítéssel hozza létre sorozatait. Esztétikája keresetlen, ösztönös, sokszor mintha véletlenszerűen jönne létre a kép, miközben valójában komplex rendszereket alakít ki műveiben. Többrétegű munkáiban markáns, ugyanakkor együttérző véleménye a humanista fotográfia alapértékeit idézi, XXI. századi módon újragondolva." (http://krisztinaerdei.com/
Erdei Krisztina együttműködik DÁNIEL MISOTÁVAL l a SÓ.AGYAG.GRÀNIT művészeti kutatási felkérésen. https://www.instagram.com/daniel_probablement/
MISOTA DÁNIEL (1992) budapesti filmrendező és médiaművész, munkásságában a filmstílusban rejlő kritikai lehetőségekkel foglalkozik. Miután 2022-ben lediplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, Európa-szerte különböző művészeti, filmes és televíziós projektek operatőreként dolgozott, aminek köszönhetően olyan jelentős együttműködésekben vehetett részt, mint Tasnádi József „La Primavera” című filmje és Talya Feldman „Psithurism” című többcsatornás filminstallációja. Kerényi Mária, 41, 1970. július című diplomafilmjét – amely egy 1970-es évekbeli propagandafilm újrajátszása – a Re:Re – Művészi újrajátszás, az újrajátszás művészete című kiállításon a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban. Jelenleg az emancipációs filmformákról szóló doktori disszertációján dolgozik.
Erdei Krisztina és Misota Dániel munkája a délnyugat-magyarországi Bátaapátit mozgósítja, azt a falut, ahol 2011 óta földalatti radioaktívhulladék-tároló található. A művészek a falubeliekkel közösen készítettek egy részvételi filmet, amely a helyi közösség tagjai által megosztott történetek újrajátszásán keresztül egyaránt idéz fel történelmi és személyes mozzanatokat. A film a mindennapi életet, személyes sorsokat és vágyakat állítja szembe a politikai és gazdasági hatalmak által írott nagy narratívákkal.
A projekt egyik jelenete a Bátaapáti történetében meghatározó jelentőségű Apponyi családot idézi meg. E nemesi familia nagy területeket birtokolt a környéken, elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak. 1840-ben építették klasszicista épületegyüttesüket a faluban. A kúria az akkori gazdasági élet központja volt. A jelenetben vándorfotográfus készít képet a családról. Apponyi Gézát és családját egy helyi, köztiszteletben álló család játssza el, akiket a kúria helyett Bátaapáti jelenlegi gazdasági központjába, a nukleáris hulladéklerakóba, annak is a legreprezentatívabb termébe, a látogatóközpontba helyeztük át, így teremtve párhuzamot a különböző idősíkok gazdasági folyamatai között.
