a projektről

A SÓ. AGYAG. GRÁNIT. címet a tudomány jelen állása szerint a radioaktív hulladékok tárolására legalkalmasabbnak tartott három anyag – só, agyag és gránit – ihlette. A projekt Németország és Magyarország helyzetét rendeli egymás mellé, két olyan országét, amelyek gyökeresen eltérő utat választottak az atomenergiával kapcsolatban. Míg Németország 2023-ban leállította az utolsó atomerőműveit is, és ezzel végleg befejezte a nukleáris energiatermelést, addig Magyarország új atomerőművet épít, az erősen kritizált PAKS II.-t. E különbségek ellenére mindkét ország számára kihívást jelent a nagy aktivitású radioaktív hulladékok számára megfelelő tároló megtalálása, amelyet egy uniós rendelet alapján az országhatárokon belül kell kialakítani. Ez világszerte megoldatlan probléma; a finn Onkalo radioaktívhulladék-tároló kivételével, amelynek megnyitását 2025-re tervezik, eddig egyetlen ország sem épített végleges elhelyezést biztosító tárolót az atomenergia termelés e nagy kockázatú melléktermékének.

A helyileg beágyazott művészeti- és kutatótevékenységen keresztül a SÓ. AGYAG. GRÁNIT. olyan németországi és magyarországi vidéki helyszínekkel foglalkozik, amelyek vagy olyan nukleáris infrastruktúráknak adtak, illetve adnak otthont, mint az uránbányák, erőművek és hulladéktárolók, vagy az atomellenes mozgalom fontos helyszínei. A projekt azt vizsgálja, hogyan befolyásolják az életünket a nukleáris iparágak és infrastruktúrák, mélyebben foglalkozik a nukleáris energiatermelés és a radioaktívhulladék-tárolás problémáival, valamint azzal, hogy mindez hogyan befolyásolja az ezekkel az infrastruktúrákkal együtt élő helyi közösségek mindennapi életét; milyen következményeket hordoz magában, és milyen láthatatlan veszélyekkel fenyeget.

KURÁTORI ÉS MŰVÉSZETI TEREPMUNKA
A kurátori csapat tagjainak német, illetve magyar háttere miatt döntöttünk úgy, hogy Németország és Magyarország helyzetére összpontosítunk, ami lehetővé tette számunkra, hogy olyan mélyreható kutatást folytassunk, amely továbbmegy a két ország nukleáris politikájában fellelhető, fent említett különbségeknél és a közép-európai geopolitikai kontextusnál. A két éven át (2023-2024) zajló folyamat során a megbízott művészekkel együtt meglátogattuk az érintett helyi közösségeket, hogy többet tudjunk meg a nézőpontjaikról és tapasztalataikról.Távoli falvakba utaztunk el, kis bányászati múzeumokat látogattunk meg, még működő és már nem működő erőművekben vezetett bejárásokon vettünk részt, bányaaknákba ereszkedtünk alá, hogy felfedezzük a tárolók föld alatti világát, beszélgettünk néptáncról, punkról és önszerveződő kulturális munkáról mint az atomellenes mozgalom hajtóerejéről, és vacsoraasztalhoz ültünk atompárti családokkal, akik a tárolók dolgozói által szervezett farsangi mulatságok hosszú történetéről meséltek – mindeközben lenyűgözött minket és mély benyomást tett ránk, hogy mennyire összetettek, több szempontúak és konfliktusokkal terheltek az általunk boncolgatott kérdések.

KUTATÁSI NAGYGYŰLÉS

2023. november 17-19-én háromnapos kutatási nagygyűlést tartottunk a berlini nGbK-ban. Itt a kutatásokat bemutató kiállítás és egy beszélgetésekből, előadásokból és performanszokból álló sokoldalú program keretében a kurátori csapat és a meghívott művészek megosztották egymással és a közönséggel az első év kutatásának eredményeit. Kutatókat, aktivistákat, művészeket és gondolkodókat hívtunk meg, hogy csatlakozzanak a nagygyűléshez, és osszák meg tudásukat és meglátásaikat olyan összetett, gyakran ellentmondásos és akár megosztó kérdésekkel kapcsolatban, mint az atomenergia- és radioaktívhulladék-politika, az atomellenes mozgalmak, az emlékezetkultúra és az energia jövőjével kapcsolatos kérdések.

További információ a közgyűlés programjáról a Hírek és események menüpont alatt található.

MŰVÉSZEK ÁLTAL VEZETETT TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSOK

Annak érdekében, hogy közönségünk közvetlen tapasztalatot szerezhessen azokról a vidéki helyszínekről, ahol dolgoztunk, két művészt bíztunk meg, hogy terepszemlét tartsanak olyan helyeken, amelyek nukleáris történeteket mesélnek: a magyarországi Boda és a németországi Rheinsberg körzetében.

Nagy Csilla és Süveges Rita Magyarország végleges nagy aktivitású radioaktívhulladék-tárolójának lehetséges helyszínére, Boda kis falvába hívta meg a SÓ. AGYAG. GRÁNIT. közönségét. Itt 2024 júliusában egy részvételi performansszal egybekötött összejövetel és közösségi gödörégetés keretében a radioaktív hulladékok mélyidejéről elmélkedtünk. Az agyag kerámiává alakításának ősi technikáját alkalmazva a művészek olyan formákat és tárgyakat hoztak létre, amelyeket a „nukleáris szemiotika” inspirált, az az interdiszciplináris kutatási terület, amely azt vizsgálja, hogyan kommunikálunk a jövő emberi (és nem emberi) generációival a radioaktívhulladék-tárolók helyéről és veszélyeiről. A programot több meghívott vendég – egy volt uránbányász a környékről; a falu polgármestere, aki kulcsszerepet játszik a leendő tárolóval kapcsolatos döntéshozatalban; egy pécsi környezetvédelmi aktivista és szervező, aki a tárolóval kapcsolatos kritikai tudatosságot igyekszik növelni a helyi közösségben; valamint egy geológus, aki a Bodán tervezett tároló hosszú távú biztonságosságát vizsgáló kutatóintézet munkatársa.

Marike Schreiber az egykori NDK első reinsbergi atomerőműve – amely egyúttal Németországban az első volt, amelyet teljes egészében leállítottak – és az azt körülvevő stechlini természetvédelmi terület közötti szövevényes viszonyt vizsgálta. A művésznő 2024 szeptember elején tanulmányi kirándulást szervezett Rheinsbergbe. A túra résztvevői úszhattak Stechlin-tóban, amely nemcsak Theodor Fontane német realista író azonos című regényéből ismert, de az erőmű hűtésében is kulcsszerepet játszott. A tó kiváló vízminőségét és biológiai sokféleségét a 19. század vége óta tanulmányozzák a kutatók. Az út során a hallgatóság találkozott az AG Rheinsberger Bahnhof munkatársaival, a Leibniz Édesvízi Ökológiai és Belvízi Halászati Intézet kutatóival, valamint Reinhard Dalchow-val, a közeli Menz plébánia nyugalmazott lelkészével aki a „Környezetvédelmi vasárnapok” kezdeményezője volt, és Jörg Möllerrel, a Rheinsbergi Atomerőmű egykori alkalmazottjával és a Rheinsbergi Várostörténeti Egyesület elnökével.

További információ az eseményekről a Hírek és események menüpont alatt található.

KIÁLLÍTÁS

A kiállítás kilenc új, megbízásra készült művészeti alkotást mutat be, amelyek szituatív és helyileg beágyazott kutatás eredményeként születtek. Mindegyik művész egy adott helyszínnel foglalkozott, a nukleáris múlt és jövő konkrét aspektusaira összpontosítva, hogy azután ezeket saját egyéni gyakorlatukon és szemléletükön keresztül artikulálják. Több mű alapjául szolgált a helyi közösségekkel folytatott párbeszéd, előtérbe helyezvén az ő szubjektív elképzeléseiket és alulról jövő szempontjaikat.

A kiállítást nyilvános programsorozat kíséri, amelynek keretében a résztvevő művészek és kurátorok tartanak tárlatvezetéseket, illetve meghívott vendégek közreműködésével megrendezett performanszok, beszélgetések és filmvetítések kínálnak majd további szempontokat a kiállítás kulcskérdéseihez.

További információ a nyilvános programról a Hírek és események menüpont alatt található.

Erdődi Katalin (Budapest/Bécs) kurátorként, dramaturgként és kutatóként dolgozik, érdeklődése középpontjában a társadalmilag elkötelezett művészet, a kísérleti performansz és a köztéri beavatkozások állnak. Interdiszciplináris gyakorlata a kiállítás- és fesztiválkurátori tevékenységtől a művészekkel a művészet mint társadalmi gyakorlat lehetőségeit feltáró helyspecifikus részvételi projektekben való együttműködésig terjed. Helyileg beágyazott és inkluzív kurátori munkájáért 2020-ban Igor Zabel-díjjal jutalmazták. A következő rendezvények, illetve intézmények kurátoraként dolgozott: steirischer herbst (Graz), Impulse Theater Festival (NRW), brut/imagetanz festival (Bécs), GfZK (Lipcse), PLACCC Fesztivál és Trafó Kortárs Művészetek Háza (Budapest). Kurátori PhD kutatása (ZHdK Zürich/University of Reading UK) keretében jelenleg a posztszocialista vidék társadalmi-politikai átalakulásával foglalkozik, különös tekintettel a magyarországi viszonyokra (címe: Working Towards a Rural Agonistics - Curating Critical Rural Art Practices as Counterpublics). Referenciaprojektek: Productive Forces - A collaborative village play Antje Schiffers/Myvillages közreműködésével (transzlokális együttműködések Belaruszban, Németországban, Magyarországon és Spanyolországban, 2021-2023); Hírdalcsokor Alicja Rogalska és a Kartali Asszonykórus közreműködésével (OFF Biennále Budapest, 2020-2021); Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni Antje Schiffers/Myvillages közreműködésével (Ludwig Múzeum Budapest, 2017-2018).

Marc Herbst (Bozen/Leipzig) művész, író és a The Journal of Aesthetics & Protest (Joaap) társszerkesztője. A Bolzanói Szabadegyetem művészeti tanszékének tudományos munkatársa. A Goldsmiths-szen szerzett doktori disszertációjának témája az volt, hogy a radikális éghajlatváltozás fényében a kultúra különböző formái hogyan segítik a kapcsolatok társszervezését. Sokszor együttműködéseken alapuló gyakorlata olyan formákat ölt, mint a publikáció, a performansz, a kritika, az illusztráció és a kulturális szervezés. Legfrisebb publikációi: Jay Jordan és Isa Fremeaux 2021-es We are Nature Defending Itself című kötetének társszerkesztője/társkiadója a Pluto Press-szel és Max Haiven-nel; az Everything Gardens! Growing in the Ruins of Modernity című kötet társszerkesztője Michelle Terannal, amely 2019-ben jelent meg az nGbK és az ADOKS kiadásában a Princessinengarten hozzájárulásaként az nGbK Licht, Luft, Scheisse projekthez. A Snake River Alliance, egy nagy múltú idahói (USA) atomerőmű-ellenes szervezet és aktivista csoport nem hivatalos tanácsadója, melynek tudományos munkatársaként a térség őslakos, mormon és fősodorbeli keresztény közösségeinek változó teológiai irányvonalait vizsgálta.

https://marcherbst.wordpress.com/ 

Julia Kurz (Lipcse) kurátor, művészetpedagógus és író; a tudatos felejtés (unlearning) és a tudáscsere különböző formáival és módszereivel kísérletezik. Kiállításokat, nyilvános programokat, műhelyeket rendezett és szervezett az intézményrendszeren belül és kívül, városi és vidéki közegben egyaránt, többnyire transzdiszciplináris, kollektív erőfeszítések keretében. Együttműködései közé tartozik a dieschönestadt kollektíva és projekttér Halléban (Saale) (2008 - 2012), a Public Art Worker (2009 – 2013), illetve 2018 óta a Kompliz*, egy olyan hálózat, amely Szászország-szerte támogatja a városi és vidéki civil szervezetek, kulturális szervezetek és művészek közötti tapasztalatcserét. 2006 és 2016 között a lipcsei kortárs művészeti galéria, a Galerie für Zeitgenössische Kunst (GfZK) kurátoraként, producereként és oktatójaként dolgozott különböző kutatási és kiállítási projekteken, többek között az Up Till Now - Reconsidering Performance and Actionist Art from the GDR (2013), a Responsive Subjects - Designing Collective Actions (2013-2014) és a Travesty for Advanced Performers (2015-2016) című projekteken. 2023-tól a Lipcse város városkurátori programjának (Stadtkurator*innen-Programm) kidolgozásáért felel. Többek között olyan további intézményekkel dolgozott, illetve működött együtt, mint a Stiftung Bauhaus Dessau, a Neue Gesellschaft für bildende Kunst Berlin, a hallei Burg Giebichenstein Kunsthochschule, valamint a Drezdai Állami Művészeti Gyűjtemény. 2016 és 2023 között tudományos munkatársként tanított a Cultures of the Curatorial programban (HGB Leipzig), amelynek jelenleg is doktorandusza.

Major-Kremer Virág (Berlin) kurátor és művészeti menedzser; nemzetközi kapcsolatok, művészeti menedzsment és kurátori szakirányokon szerzett diplomát. Jelenleg a HKW Berlinben dolgozik mint producer és a tudományos, média és digitális gyakorlatok szakterületeinek kutatója. A vizuális művészetek területén nemzetközi szinten fejtette ki tevékenységét, Budapesttől Berlinen át Kasselig. Kurátori gyakorlatában a különféle tudás- és közvetítésformák, a „testbe foglalt” (embodied) tanulást a kutatással ötvöző diskurzus- és oktatásformák érdeklik, emellett előszeretettel készít kiadványokat. A Célestin Freinet reformpedagógus elvein alapuló Tanközlöny informális művészeti-állampolgári oktatási projekt (2015-2020), valamint az ennek módszertanára épülő kétéves DemoLab projekt (2018-2020) művészeti vezetője volt. Különös szenvedély fűzi a kertekkel és tájakkal, illetve a nem emberi dolgokkal kapcsolatos problémák művészi feldolgozásához: így lett a Reap and Sow (2015) című kiadvány szerkesztője és a RETUSÁLT ERDÉLY  (2020) című vándorkiállítás és könyv társszerzője.

Vincent Schier (Berlin) kurátorként dolgozik. A göttingeni Kunstverein és a drezdai Kunsthaus, a lipcsei GfZK és a berlini nGbK művészeti vezetője volt. Projekteket valósított meg többek között a neuer berliner kunstverein, a Kunstraum Kreuzberg Bethanien, a Kunsthalle Osnabrück, a Schwules Museum Berlin és a KW Institute for Contemporary Art számára, valamint tanított a lipcsei Hochschule für Grafik und Buchkunst és a hallei Burg Giebichenstein Kunsthochschule művészeti főiskolákon. Kiállítási gyakorlata során figyelme elsősorban társadalmi és ökológiai kérdésekre, valamint folyamatalapú és együttműködésen alapuló munkamódszerekre irányul. Az intézményi struktúrák újragondolása mellett a fenntarthatóság kérdései a művészet területével kapcsolatosan is foglalkoztatják.

Darabos Dina (Budapest) projektmenedzserként, pénzügyi menedzserként és rendezvényszervezőként dolgozik. Kulturális, civil és társadalmi témájú szervezetekkel és projektekkel foglalkozik, és 2019 óta szabadúszóként tevékenykedik.

Pályafutását a kortárs művészet területén kezdte a debreceni MODEM-ben, ahol hét éven keresztül kiállítás- és programkoordinátorként dolgozott, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban kiállítási menedzserként tevékenykedett. Jelenleg a PAD Alapítvány pénzügyi menedzsere, az OFF-Biennále Budapest produkciós menedzsere, valamint a Sziget Fesztivál Think for Tomorrow helyszínének (korábban Tent without Borders) helyszínmenedzsere. Évek óta dolgozik együtt az UNICEF Magyarországgal a hazai gyermekvédelmi projektek megvalósításán, és ő volt a 2023-as Gyermekjogi Konferencia rendezvénymenedzsere is.

Dolgozott továbbá a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete projektben (Budapest Főváros – Budapesti Történeti Múzeum), Az erőszakról című kiállításon (Budapest Galéria) és a Flaszter Biennálén (Budapest Galéria) is. A Közélet Iskolája lelkes önkéntese.

Karoline Kerkai (Dunaújváros) a berlini Freie Universitäten végzett kultúratudomány és szociológia szakon, azon belül is Kelet-Európára szakosodva. Berlinben és Budapesten él, ahol 2012 óta nemzetközi kulturális projektek koordinátoraként és fordítóként tevékenykedik. Számos kulturális intézmény, többek között a budapesti Goethe Intézet és a berlini Collegium Hungaricum rendezvényszervezőjeként és tanácsadójaként dolgozott. Ezekben a szerepkörökben számos német-magyar projektben és interdiszciplináris formátumú programban, illetve a független szcéna fesztiváljaiban működött közre; ezek közé tartozik a translationale berlin, a rules festival, a windwall és az electrical jungle.